1. hét

Mostantól írom itt is a beszámolót

Szerdai felmérő edzés:

Ez volt az ukáz:

23-án, szerdán el kellene menni egy atlétikapályára, és 2 km laza, kocogós/gyalogolós bemelegítés után futni 5-6 darab 100 métert lendületesebben. A pihenő annyi, amíg visszagyalogolsz. Aztán futni 1 kmt "nyélen". Csak hogy lássuk, mi a maximális sebességed. Utána, ha összeszedted magad, kellene még kocogni 1 kilit, nagyon lassan, akár bele is gyalogolva.

Nna, persze nem pályára mentem, nem volt energiám keresgélni (Bécsben voltunk aznap), meg este is futottam, a neten kimértem, hogy itt nálunk mennyi az 1 km, amit mérni kellett, és itthon futottam. Ezt írtam utána:

Megvolt a mai menet nem volt egyszerű... Amit kértél: a gyors 1 kilit 6:07 alatt futottam le (és becsületesen bevallom, hogy annyira bekezdtem az elején, hogy a felénél bele kellett sétáljak kicsit :(), a max pulzusom 184 volt (az átlag 164 csak ezen a kilin).

Péntek

feladat: 42 perc 168-as pulzuson

a bemelegítés pöttyet gyorsabb lett, mint a tervezett, mert az első körre (1,5 km) a két fiú is jött velem, ezért hamar 150 környékére ment a pulzusom, de aztán sikerült lassan, kb 20 perc alatt felvinni onnan a 168-ra. Nem mondom, hogy időnként, főleg az emelkedőkön, nem ment 170-172 köré, de akkor lassítottam  a 3 gyorsabb km 7:22 körüli tempóval ment ezen a pulzuson. 5.3 km lett a 42 perc végére. A végén még egy kili ment, kb feléig kocogva, aztán már inkább sétálva.

De ez nem volt jó nap. Temetésen voltam, munkafronton is beütött egy-két dolog, ami várható volt, de az időzítés… A 10. percben azt is éreztem, hogy lehet nem ma kéne ezt. A végére meg nagyon jól esett, és több is lett, mint vártam.

Szombaton keresztedzés volt, hegyekben  összesen 26 km bicikli (életem első bringás randija  , remélem úgy is ér, hogy fröccsöztem félúton), és aztán este a teremben egy jó kis lábazás. Az durvára sikerült, meg kicsit meggondolatlanra, mert a bringázás elcsúszott, és későn értem oda, és úgy éreztem, hogy be vagyok melegedve… lehet nem kellett volna egyből 50 kg-ba beleguggolni. Este fájt a térdem, nem is tudtam, lesz-e vasárnap futás, de a krém amit rákentem segített.

És hát akkor a vasárnap. Ez nem egészen terv szerint sikerült, elnézést kérek Balázstól… Elmentem az Esztergomi versenyre. Úgy terveztem, hogy lazán, lassan… aztán persze a többiekhez képest lassan is, mert jócskán utolsóként értem be, és mivel nem egyedül futottam végig, és beszélgettünk, és nézelődtünk, nem is stresszeltem magam az időn, de nem az a pulzus volt, amit kellett volna. 1:21 alatt futottam le a 10 km-t, 160-as átlag és 177-es max pulzussal (mondjuk ez a max nem tudom, hol ficcent be, mert miután már az elején láttam, hogy esélytelen az alacsony pulzus, 170-nél mindig megálltam kicsit sétálni). Gyönyörű volt egyébként, nézelődtünk, mindenki kedves volt, de 7 km környékén már lehet feladom, ha egyedül vagyok, és nem kell visszajutni a kocsihoz (hozzátartozik az igazsághoz, hogy előző este 2 után aludtam el). Iszonyat elfáradtam a végére, megint megállapítottam, hogy a 10 km nekem most a legteteje… és egyébként levegővel meglepően jól bírtam, 7-8 km-ig, a 170-et is az órán láttam, nem azon, hogy már nem bírtam volna tovább. A beszélgetés sem segített nyilván a pulzuskontrollban, ezzel együtt nagyon jó volt nekem ez így, lelkileg feltöltött ez a hétvége a durva hét után.

Félmaraton, avagy hülye vagyok én? (igeeen)

Miután megvolt a Nato, szintidőn belül (20 mp-el, de ki számolja :) ) kissé vérszemet kaptam. Úgy érzem, hogy tavaszra akár reális lehet a félmaratoni táv teljesítése. Ne kérdezzétek :)

Viszont azt is érzem, hogy ez már nem fog egyedül menni, ehhez segítség kell. Lett is, edzőm van :) Heti bontásban küldi nekem az edzéstervet, én pedig nagyon-nagyon igyekszem betartani. Izgi :) Majd beszámolok :)

X

Azaz kereszt :) Mármint edzés :) (és szemek is, ami más blogba való lenne, de egy kép erejéig, a cím miatt hagyom megjelenni itt is).

A doki ugye azt mondta, hogy a bicikli valamilyen oknál fogva jót tesz a porcnak. Mintegy isteni gondviselés gyanánt pedig szombaton, amikor már (a héten lenyomott három termi edzés ellenére) iszonyat mehetnékem és mozgáshiányom volt, futó- és kerékpáros fesztivál volt Újpesten. Nem vagyok ám annyira kis buzgómócsing, mint ebből látszana, kötelező program volt :) A gyerekek sulijában minden ősszel és tavasszal kötelezővé teszik a részvételt, ezzel pótolunk be egy későbbi ledolgozós szombatot. És bár én mondtam a gyerekeknek, hogy abban a tömegben a kutya sem veszi észre, ha esetleg nem mennénk el (a nevezési díjat befizettük, mint a kisangyal...), le lettem hurrogva, hogy családi hagyomány, hogy ezen közösen biciklizünk.

Hagyomány a frászt :) az eddig kilenc ilyen szombatból kettő, azaz kettő alkalommal voltam velük tekerni, általában Lellén a BL kikötőben emeltem a szezonnyitó ill -záró buli fényét, nagypapa képviselt párszor a kerékpáron, azt ennyi, de a "családi hagyomány", így hármunkra vonatkoztatva sikeres "hassuk meg anyát hátha a nagy örömtől még újabb állatot is kapunk" hadművelet volt (na jó, az új állathoz egy angol ötös is kellett, de már tudom, mennyibe fog fájni nekem egy kaméleon októberben, halleluja), ezért hát mentünk. Tekerni. És nagyon jól esett :) Persze utolsó pillanatban estünk be (surprise, surprise...), mázlifaktorom szerencsére a helyén volt, mert bár a gyerekeknek a sarkon lekaptam a bicókat, én meg parkolás után mentem utánuk, suhantamban egy anyuka észrevett, és még hallottam (köszönés után, kultúremberek vagyunk, vagy mi), ahogy mondja az osztályfőnöknek, hogy Botiékat is pipálja ki :). Első kör még kicsit kínlódós volt, mert a mezőny leghátuljáról indultunk (értsd: leghátulja után 5 perccel), ezért az összes kisgyerekes és paraverseny dobogós családot előzgetni kellett a normális tempóért, de a másodikban már lehetett tekerni rendesen :) 8,6 km volt a két kör, nem egy nagy cucc, de a pihenős hét után jól esett :)

Aztán vasárnap lábaztam, most tényleg lightosat, térdkímélőset (de fenékgyilkosat). 

Ma meg már futottam is :)  Remélem a mosoly holnap reggel is marad, de toltam egy laza 7 km-t (tényleg lazát, 1,5 km séta/kocogás bemelegítés volt, és utána is csak pár rövid sprint, 8 perc fölött lett az átlagkm-em), nagyon jól esett :)

Talán mégis ott lesz a helyem a Nato futáson vasárnap :)

És akkor a Keresztszemek:

Újra kezd összeverbuválódni a régi hímzős csapat (ha minden jól megy vasárnap extra jó napom lesz, a Nato után még velük is tudok találkozni Esztergomban), és ennek hatására újra előkerült pár hímzésem, ezzel haladtam is kicsit. És ehhez is lenne kedvem... Nem tud adni nekem valaki napi plusz 2-3 órát? Nem férek bele a 24-be...

Kényszerpihenő

Na csak sikerült :( Hiába örültem annyira, hogy jól bírja a térdem a futást, hétvégén sikerült megtalálni a jelenlegi tűréshatárt, és alaposan át is lépni rajta.
Igaz, szavam nem lehet szegényre, nem elég, hogy szombaton az eddigi max 7,6 km-re egy laza 3 km-t toltam rá (ami majdnem a fele, ugye, dehát minek is aprózzam el...), vasárnap még, bár tudtam, nem biztos, hogy okos dolog, de lementem a terembe, egy jó lábedzést tolni. Merthogy megígértem, hogy vasárnap lábazunk. És aki kicsit is ismer, annak nem okozok ezzel meglepetést: bár még az öltözőben is azt gondoltam, hogy a társamat hajtom, én meg valamit alibizek mellette, végül is még mindig fáradt a lábam az előző napi futástól, ahogy a guggoló keret közelébe kerültem, már jött is a kis ördögöcske belém a helyére, és pakolta a rúdra a súlyokat, sorozatonként +10 kg-t, mert bírom én, a többit is csináltam keményen... A fél lábas lábtolónál már az első sorozat is fájt, a másodikat még kierőltettem, a harmadik triszet viszont már szuperszet lett, mert éreztem, csak nem kéne ezt ennyire erőltetni. Hiába, nem tudok lightosan edzeni, na.
Másnap reggelre meg is lett az eredménye, már felkelésről alig bírtam ráállni, nem tudtam teljesen kinyújtani.
Logikus lenne ugyan a feltételezés, hogy itt kezdődött a címbeli kényszerpihenőm, de... nem. Hétfő fél 10-re meg volt beszélve egy hátedzés, én ugye háromnegyed nyolckor teszem ki a gyerekeket, úgy volt ez kiszámolva, hogy a kettő között futok egyet a ligetben... Annyi eszem volt, hogy az skip, ezért húztam a terembe, egy sms után, hogy ha tudunk, kezdjünk korábban. Viszont kitaláltam, hogy a Balázs által adott zsírégető zónában fogok emelkedőre gyalogolni, amíg várok, olvasok is közben, fasza lesz az nekem... Ebből az lett, hogy bárhova is toltam az emelkedőt (a sebességet nem mertem 5 km/h fölé vinni, eleve 4,5-et terveztem, hogy kontrolláltan terheljem a térdem), sehogy sem ment 130 fölé a pulzus, szóval jó kis regenerálás lett belőle (meg kell mondjam, ezt viszont abszolút pozitív fejleményként értékeltem erőnlét ügyben). Egész jó volt a lábam, csak néhány lépésnél nyilallt nagyot, örültem is, mint majom a farkának, hogy hamar túl leszünk ezen...Aha. Hasazás után alig bírtam már ráállni a lábamra. Húztam is haza, felpakolt lábbal dolgoztam végig a napot.
Kedden már jobb volt, dolgoztam is, de aztán szerda reggel olyan szemrehányást kaptam a 8,5 éves fiamtól, mikor jajdultam egyet, hogy felhívtam az ortopéd dokit, akihez járok (értsd: már kétszer voltam...), és azt mondta, ha 6 és 8 között tudok menni, szeretettel lát. Tudtam.
És újra rájöttem, kifogtam az ország egyik legjobb fej dokiját :) Eddig a bokámmal jártam nála, a térdem újdonság volt neki. Az elején kérdezte is, hogy melyik lábam is fáj. Addigra fent ültem a vizsgálóasztalon, ránézett, majd vigyorogva mondta, hogy szerinte rájött, a térképjelekből :) (a jobb térdemen két műtétem volt eddig, annak azért vannak nyomai) Meséltem neki (félve a lecseszéstől, hogy mit is képzeltem), hogy húsvétkor kitaláltam, hogy én futni akarok, és azóta futok is, várakozásokon felül, és már épp akartam volna folytatni, hogy azt a vonalat pedig hagyjuk is, hogy nem szabad, azt találjuk ki, hogy milyen korlátok között mégis, de megelőzött, és azt mondta, hogy az addig rendben is van. Látszódhatott a megdöbbenés rajtam, mert egyből mondta is, hogy ő az aktív életmódban és a mozgásban hisz :) Tudtam én, hogy ő lesz az én emberem :)
Vizsgálat, folyadék van, lazák a szalagok, atyaúristen (pedig ezek a műtéttel rövidítettek), dehát gyári hibás vagyok, na. Röntgen, kiértékelés. Porcom van, nem is vékony (vagy három másik ember térdét is megmutatta, hogy megnyugodjak, hogy tényleg...), persze az állapotáról majd MRI-vel, kérünk rá időpontot (akkor lehet megcsinálni, ha helyrejött, de mire kapunk időpontot, még négy másik sérülés is helyrejön...). Simán megerőltettem egyébként, a héten pihentetés-jegelés (ja persze, most is dolgozom), aztán futás, kicsit óvatosabban. De még a NATO futásra is azt mondta (pedig ezt már nagyon halkan kérdeztem, gondoltam ezzel aztán már tényleg kihúzom a gyufát), hogy menjek, ha addigra jó a térdem - ha meg nem, akkor hozzá húzzak vissza, mert az már nem normális), maximum visszakerülök ide, és újabb hét pihenő jön. Említettem már, hogy ez a doki az én emberem? Azzal meg végképp belopta magát a szívembe, hogy azt mondta, hogy mivel a futás miatt ledobott 10 kg a legjobb, amit tehetek a térdemmel, legalábbis nullszaldós a futás, abba ne hagyjam, ha szeretem. Nem is hagyom :)

Új mérföldkő :)

A fiaim idén nyáron kitalálták, hogy új sportba kezdenek - megint. (nálunk úgy van, hogy szeptemberben lehet választani - ha nagyon kényelmetlen nekünk intézni, akkor kapnak egy hónap gondolkodási időt - és májusig, nyári szünetig csinálni kell, nincs apelláta. Ja, és valamit muszáj sportolni.) Idén, unokatesóm lányának befolyására az lett a döntés, hogy a KSI-ben kajakozni szeretnének. Nem repestem, mert heti 5-6 edzés van, és nem a suliban (az eddigi karatéban ez nagy királyság volt), de mivel nagyobbik felsős lett, és minden változik kb, gondoltam, oké, legyen. Majd megoldjuk valahogy.
Azt már hallottam Gyurcitól, hogy ő az edzések ideje alatt szokott futni. Az első alkalomtól láttam, hogy a nem kezdők edzés végén indulnak futásra. Azt is megtudtam, hogy különböző, jobbnál jobb távok vannak: szigetkör (3,5 km), Híd (északi vasúti híd, 2 km), Postás (át a Rómaira, asszem ez a 7 km amit az első szombati edzés alkalmával le is futottunk családilag), illetve a Margitsziget, ami 10 km.
Most szombaton, a szép időre és a közelgő Nato futásra való tekintettel ez utóbbit ki is próbáltam. Belőttem a 10 órás Suhanj! futást a Sportuszi elől (ezt persze lekéstem...), ezért negyed tíz után kicsivel neki is indultam.
Úgy döntöttem, próbálgatom hasznosítani a Balázs által javasoltakat. Első körben, bemelegítésnek megpróbáltam a zsírégető tartományban menni, 142-es pulzusig, és meglepő módon, sík terepen egész sokat tudtam benne kocogni, bár lassan, de arra számítottam, hogy többet fogok sétálni sokkal. Ezt tartottam egész a Margit szigetig (persze, a hídra felfelé nem volt futás egy deka se :) ), majd a szigeten átálltam a laktátküszöb alatti futásra. És itt jött a nagy meglepetés: a kutak kivételével megállás nélkül futottam körbe a szigetet (ez még nem annyira nagy szó), gyakorlatilag kifulladás nélkül (ez már az, nagyon is!!!), és könnyedén tartottam a pulzust. Sőt, mikor úgy éreztem, hogy cammogok, és csak vonszolom az aprócska (értsd: latinosan kerekded, földgömb formájú) popócskámat (értsd: seggemet), akkor is 7 perc környékén vagy alatt voltam pillanatnyi tempóban :) És bírtam, és bírtam :) az eredeti terv az volt, hogy a Szigetkör után, a hídtól már a levezetés lesz újra a zsírégető zónában, de annyira vitt a lendület és a lelkesedés, hogy a Marina partig futottam (értsd: kocogtam) :)
A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, mikor 10 km-nél 1 óra 18 percet mondott be mind a két program :) Ami csak 3 perccel több a Nato szintidőnél :) és sokat sétáltam az elején :) Mikor visszaértem, első dolgom volt megköszönni a fiúknak, hogy kajakozni kezdtek :)

P.S: pár szó arról, hogy miért dumál több program a fülembe. Mikor elkezdtem szabadtéren futni (miután már 10 percet egybe le tudtam futni a gépen, addig nem vállaltam fel nyilvánosan, hogy mire adtam a fejem), akkor, mint FBn legtöbbször látott app, a Nike-t töltöttem le. Több ismerősöm is ezt használta, ebben kezdtem vezetni a futásaimat... De persze, mikor láttam, hogy van aki mást használ, nem bírtam magammal (említettem már, hogy utánozós majom vagyok?), és ki kellett próbálnom azokat is. Jelenleg az a rendszer, hogy a legelején elindítom a Runkeepert, a bemelegítés után, mikor elkezdek sétálni/kocogni a Nike-t, és a tulajdonképpeni edzés idején megy az Endomondo is. Tanulságos így :) És azt külön szeretem, hogy más-más infokat és más gyakorisággal mondanak a fülembe, legalább sosem unatkozom :)

Az állapotom…(na az se normális :) )

Kedden elmentem állapotfelmérésre. Futásilag. Merthogy rájöttem, hogy kicsit kezd komolyabb lenni ez a futás dolog, mint az edzés melletti kardio. És azért az én térdem mégiscsak problémás… Meg ha már így képbe jöttek a versenyek, mégsem szeretném az összes záróbuszt végigpróbálni, melyik a legkényelmesebb 

Szóval Zazi hatására (mert még mindig utánozós majom vagyok ám  ) elmentem az egyik DKs futóedzőhöz. Ő azt mondta (messengerelte, mégiscsak az FB generáció volnánk), hogy jól felméri majd az állapotomat (terheléses vizsgálattal, mintha nem lennék eléggé terhelt anélkül is  ) aztán majd megszakérti, hogy hogyan is kéne futnom, és ha kérem, szívesen ír nekem edzéstervet is. (meg még azt is kérdezte, hogy együtt futásra gondoltam-e, vagy távedzésre, dehát hogy is lennék én ilyen gonosz, hogy az én tempómban futtassak bárkit  ). 

Megbeszéltük, kitaláltuk (már hogy mikor), el is mentem. Egyből a szívembe is lopta magát, mikor az 2. percben azt mondta, hogy jó, most őszinte voltam, de legközelebb, ha a koromat kérdezik, szerinte mondjak 5-6 évvel kevesebbet, már itt éreztem, hogy jó kezekben leszek  (bár volt olyan “kedves” barátom, aki erre csak annyit kérdezett vissza, mikor meséltem, hogy mennyit is fizettem neki  , persze, legalább ellenségre már nincs szükségem  ). Aztán nyomogatta nekem a futógépet egyre sebesebbre, közben jegyzetelt, meg a kezemet szurkálta (esküdözött közben, hogy nem vámpír, amilyen naív vagyok, hittem neki), meg két órán és a gépen lestük a pulzusomat… Amíg csak gyalogoltam, lassan ment felfelé, azt mondta, ez jó, aztán mikor kezdtem kocogni, akkor már megugrott egyből  de egész jól bírtam. 171-nél kérdezte, hogy 180-ig fel tudjuk-e vinni. Lazán rávágtam, hogy simán! Majd mikor 3 perc múlva már levegőt nem kaptam (itt már 9.6 km/h-val futottam, az nekem intervallban is max 1 percig megy), és még mindig csak 173 volt, gyorsan visszaszívtam… Na ennek nem örültünk, de aztán mikor pikk-pakk 120 körül járt megint, arra azt mondta Balázs, hogy ez királyság 

És utána, mikor már átbeszéltük, akkor megdicsért nagyon  Hogy okosan kezdtem futni, és most is jól csinálom, csak finomhangolni kell… Ami persze azt jelenti, hogy a hétvégi hosszú futás (ami nagyon hosszú lesz, óra felett) az nem is futás, hanem gyaloglás/kocogás lesz, de a többihez egész jó pulzustartományokat mondott már.

Még aznap este ki is próbáltam, és a laktátszint alatti (itt csak bólogattam ám, de baromira nem tudom, mi ez, majd utána kell olvassak) futás (max 155 pulzus) jól is ment, meg majdnem Nato szintidő volt, aminek örültem, mert október 6 hamar itt lesz  És hivatalos jóváhagyást is kaptam már hozzá, úgyhogy nagyon úgy néz ki, két hét és tuti meglesz az első 10 km-es távom 

Csak ne fosnék ennyire a hülye busztól  

Terepverseny :)

Hétvégén elindultam életem első futóversenyén, ráadásul terepen  Citytrail Piliscsaba… Háát, nem volt egyszerű pálya. Durva emelkedőkkel, és ugyanolyan durva lejtőkkel (és míg az emelkedőn a pulzusom száll el, a lejtőkön a térdemre kell nagyon figyelni  ). 7,6 km-en mindez. Kb 20 versenyzővel  Garantált volt az utolsó hely (ami csak azért nem lett meg, mert unokatesómék 9 éves kislánya a végén rosszabbul bírta… ez nem nagy dicsőség azért), mivel csak tapasztaltabb versenyzők  jöttek a mi kis családi csapatunkon kívül.

 Ezzel együtt rettenetesen büszkék voltunk magunkra a végén, hogy megcsináltuk. És jobb átlaggal, mint a sima futásaimat szoktam…. Most már értem, hogy mire gondol, aki azt tanácsolja, hogy ne fusd el az elejét, nagyon tud vinni a “tömeg”…

 És a végszó: már tudom a következőt, a kedves DK-sok rábeszéltek, hogy induljak október 6-án a NATO futáson  úgyhogy elindult a záróbusz para 

Szeptember...

Nálam a szeptember sokkal inkább "új élet" kezdete, mint a január. Kezdődik a suli, újra szigorú rendszer szerint élünk, ami sok szempontból jó, más szempontokból pedig rossz. Most a szokásosnál is nagyobb a változás, nagyobbik gyerek felsős lett, illetve új sportot kezdtek, egyelőre nagyon-nagyon lelkesen :)

Még csak a második hetet gyűrjük, még nem állt be teljesen a rendszer. Viszont a szeptember futás szempontjából is hozott újat. Miután augusztus végén (az előző posztban szöveg nélkül közzétett, mert az írásig nem jutottam el) lefutottam 7 km-t egyben, rálelkesültem a 10 km-es távra :) (bár a Nike félmaraton triót lemondtuk végül, megijedtünk a szintidőtől, és valószínűleg korán is lett volna még nekem versenyen 8 km felett futni)

El is kezdtem a 10 km-es programot. Úgyhogy azóta heti 4x futok :) és a térdem még bírja. Van benne egy interval (3 perc viszonylag gyors/ 3 perc lassú kocogás, első héten 3x, a nyolcadik hétre 10x), egy tempóval játszós futás (itt 2-3 percenként szól a bácsi, hogy gyorsítsak, már féltávig, onnan pedig lassítani kell), illetve 2 sima futás, egyre hosszabb időtartamig.

Ja, és mivel szombat délelőtt is van edzés, és unokatesómék lánya is jár, ezért asszem hagyomány lesz, hogy amíg a gyerekek eveznek, mi hárman futunk :) Múlt héten toltunk egy "Postást", KSI - Római part Postás üdülő - KSI, ez is 7 km kb, és nagyon jól esett :)